A Red Bull Racing csapata verhetetlennek tűnik manapság a Formula 1-ben – sokak szerint a salzburgiak titka a mozgatható első szárnyakban rejlik, melyek akár a szabályok kereteit is feszegethetik. Nos, az FIA a Német Nagydíj után kivizsgálta az esetet, s megállapította, hogy mind a Red Bull, mind az újítással csak a Hockenheimringen előálló Ferrari alkatrészei szabályosak. A pletykákat azonban ez az egyértelmű állásfoglalás sem hallgattatta el, többek között a McLaren csapatfőnöke, Martin Whitmarsh is úgy véli, a két istálló első szárnyai bizony szabálytalanok – lesz még ok tehát a vitára bőven.
A flexibilis első szárnyak a tények (tehát a Red Bull és utóbbi időben a Ferrari teljesítménye) alapján jelentős teljesítmény-és leszorító erő- növekedést eredményeznek az azt használó istállóknak. A fejlesztés egyébként nem új keletű, a milton keynes-i istálló például már az idény legeleje óta használja őket, ám néhány éles szemű fotós jól eltalált expozíciói miatt csak az utóbbi szűk egy hónapban vált föltűnővé.
A találmány leglényegesebb része kétségkívül az, hogy a flexibilis első szárnyat használó csapatok autóinál az első szárny jóval közelebb kerül az aszfalthoz, mint az a többi konstrukció esetében megfigyelhető. Alapjaiban tehát a megoldás kísértetiesen hasonlít a ’90-es évek elején, és a ’80-as évek végén tapasztaltakhoz – az akkori konstrukcióknál is feltűnően alacsonyan voltak az első szárnyak, sokszor még az aszfalthoz is hozzáértek az alkatrészek. Ennek, és a szintén nagyon alacsonyra tervezett padlólemeznek volt köszönhető a korszak védjegyének számító szikrázás.
Az alacsonyra helyezett első szárny legfontosabb előnye az, hogy minél közelebb kerül az alkatrész az aszfalthoz, annál nagyobb leszorítóerőt generál – az arányokhoz képesti kisebb légellenállás miatt. Nem véletlenül kerültek tehát az utóbbi időben egyre feljebb az F1-es masinák első szárnyai: az FIA egyik első intézkedése a kanyarsebesség csökkentésére az első szárnyak emelése volt. Így aztán a leszorítóerő, s vele együtt a tempós kanyarokban elérhető kanyarsebesség is drasztikusan lecsökkent.
Visszatérve a ’90-es évekre, ezidőtájt egyébként is inkább a hátsó szárnyak voltak az érdeklődés középpontjában. Az 1992-es versenyidényben például szinte kétheti rendszerességgel röpködtek a hátsó légterelő elemek, emlékezhetünk, hogy az akkor még ifjú titánnak számító Michael Schumacher éppen a Hungaroringen szenvedett elsőre súlyosnak tűnő balesetet a hátsó szárny leválása miatt. Az FIA természetesen közbelépett és betiltotta az illesztési ponton elhajló hátsó szárnyat, ám a csapatok a későbbiekben a szárnyelemeket mozgatták – így kikerülve a szövetség szankcióit. Aztán persze az FIA újított az ellenőrzési szabályokon, és a kiskapuk bezáródtak. Érdekes módon a szövetség az idei helyzetben ezt nem tette meg, bár joga volna idény közben is betiltani a szezon előtt még szabályosnak ítélt megoldásokat.
A 2010-es versenyszezon előtti szabály egyébként az volt, hogy az első szárnyra helyezett 50kg-nyi súly hatására nem szabad 1 cm-nél nagyobb deformációt mutatnia az alkatrésznek. Ha ezen az eltérésen belül tud maradni a szárny a teszteken, akkor az FIA szabályosnak ítéli a konstrukciót. A szabályozással mindössze annyi a probléma, hogy ez a bizonyos 50kg-os súlyhatár a gyakorlatban egy kifejezetten lassú kanyarnak felel meg – a pályák legnagyobb részén ennél az 50 kg-nál jóval nagyobb erőhatás éri az első légterelőt. A csapatok tehát – bár betartják a nemzetközi szövetség szabályait – akaratlanul is olyan első szárnyakat terveznek, melyek a pálya legnagyobb részében jóval nagyobb deformációt mutatnak, mint az a bizonyos 1 cm. A szabályok tehát elvileg bizonyos keretek között tartják a deformációt, ám a tapasztalatok szerint az instrukciókat kissé elméretezték a szövetség szakemberei.
A Red Bull első szárnyának titka abban rejlik, hogy a TV-felvételekből az valószínűsíthető: a salzburgiak első szárnya feltehetőleg nem egyenesen arányosan deformálódik, tehát 100 kg-os erőhatáskor elképzelhető, hogy nem 2 cm a lekonyulás mértéke, hanem ennél már több. Kérdés, hogy az Adrian Newey vezette tervezőcsapat milyen anyaghasználattal és milyen technikai megoldásokkal tudta elérni a szabályzat feltűnés nélküli kijátszását. Ezután már a többieken a sor, hogy rájöjjenek a titokra, és megpróbálják lemásolni a Red Bull első szárnyát – még úgy is, hogy az FIA bekeményíteni készül. A nemzetközi szövetség a szabályban szereplő 50kg-os erőhatást 100 kg-osra módosította, s külön vizsgálni fogja, hogy a szárnyak rögzítve vannak-e a padlólemezhez. Kérdés, hogy a fenti módosítás vajon éppen a Red Bull-találmány gyenge pontját trafálja telibe? Mert, ha nem, Adrian Newey ügyeskedése akár világbajnoki címet is hozhat az osztrákok konyhájára.