F1-es futamok - rendhagyó időpontokban

Január elején manapság csak sóvárognak az F1-es rajongók: az idényre 2010-ben is még több mint két hónapot kell várni. De volt, amikor a mezőny ilyenkor már letudta első versenyét, vagy éppen csak ekkor volt túl az utolsón ...

Két alkalommal a lehető legkorábban, már újév napján megkezdődött az új szezon, sőt arra is akadt példa, hogy egy versenyt alig néhány nappal szilveszter előtt rendezzenek meg. A Dél-Afrikai Köztársaság adott otthont mindhárom esetben ezeknek a szokatlan időpontokban sorra kerülő futamoknak. A II. világháború után az első Dél-Afrikai Nagydíjat 1960-ban rendezték az East London mellett épült új pályán, de ez a verseny még nem számított bele a világbajnokságba.

Az első világbajnoki futamra 1962-ben került sor az afrikai országban, mégpedig meglehetősen későn, december 29-én, ami persze nem véletlen, hiszen a Föld déli féltekén ebben az időszakban van nyár. Az első edzésnapra karácsony másnapján került sor, nem is csoda, hogy csak néhány autó körözött a pályán. A Ferrarinak igen rosszul sikerült ez a szezon, így erre a versenyre már el sem utaztak, és otthon maradt a Porsche csapat is. Igaz, ha eljönnek, valószínűleg akkor se szólhattak volna bele a versenybe, ami a világbajnoki címért folyt Jim Clark és Graham Hill között. A szombaton megtartott viadalra 90 ezer ember volt kíváncsi. A Lotusszal versenyző Clark az első rajtkockából indulva addig vezetett, míg motorhiba miatt ki nem kellett állnia, így a győzelem és a világbajnoki cím a BRM-mel versenyző Hill ölébe hullott.

Két évvel később a szervezők az eredeti, decemberi időponthoz képest egy héttel elhalasztották a Dél-Afrikai Nagydíjat, így az nem az 1964-es szezon utolsó, hanem az 1965-os év első futama lett. Az első időmérő edzés még az előző évben, december 30-án, szerdán zajlott le, sőt ezt megelőzően egy külön edzés is megrendezésre került a hazai csapatok részvételével, akiknek 1 perc 37 másodperc alatti időt kellett elérniük, hogy részt vehessenek a hivatalos időméréseken. A tizenkét próbálkozó versenyzőből mindössze háromnak nem sikerült ez a bravúr. Az első napon Jim Clark bizonyult a leggyorsabbnak és ez nem változott a második edzésnapon, csütörtökön sem. Újév napján, pénteken, helyi idő szerint fél háromkor feldübörögtek a motorok és elrajtolt a mezőny. A pole pozícióból induló Clarknak ezúttal nem gyűlt meg a baja a technikával és rajt-cél győzelmet aratott. A második helyen Bruce McLaren végzett (aki a következő évben alapította meg csapatát), míg a hazai csapatok színeiben induló versenyzők közül a legjobb, Paul Hawkins a 9-edik helyen ért célba. A következő világbajnoki futamra közel hat hónapot kellett várni, mivel a Monacói Nagydíjat május 30-án rendezték.

1968-ban ugyancsak újév napján, mégpedig hétfőn került megrendezésre a dél-afrikai verseny, ezt azonban már nem East Londonban, hanem az előző évben bemutatkozott Kyalami pályáján tartották, amit alaposan felújítottak az új szezonra. A repülőjáratok késése miatt az első, csütörtök délután lezajlott edzésre a pilóták és a csapattagok egy része nem érkezett meg. Ezen a napon a Dél-Afrikában mindig jól szereplő Jim Clark bizonyult a leggyorsabbnak, igaz legnagyobb ellenfele, az időközben Lotushoz visszatért Graham Hill még valószínűleg repülőn ült. Péntekre azonban befutott, és rögtön felzárkózott Clark mögé. Ugyanez maradt az eredmény a szombati, harmadik időmérő edzés után is. Szilveszter napján pihentnek a csapatok, azonban egy nappal később felsorakozott a mezőny, hogy megmérkőzzön az új szezon első győzelméért. A forró afrikai nyárban megtartott versenyen a két Lotus-pilótának nem volt komoly ellenfele, könnyedén kettős győzelmet arattak. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a Lotusok a hagyományos, zöld-sárga színükben pompáztak, mivel a versenyt követően felvették a Forma-1 történek első „igazi” szponzorának, a Gold Leaf cigarettamárkának piros-fehér színét. Ugyancsak ez a futam jelentette Jim Clark, 25-ödik, és egyben utolsó győzelmét áprilisban bekövetkezett tragikus halála előtt. A szezon nélküle folytatódott, melynek végén a világbajnoki címet Graham Hill szerezte meg, mégpedig az utolsó futamon, november 3-án, Mexikóban. Ez volt ugyanis minden idők leghosszabb évadja, ami 10 hónapig és 2 napig tartott.

Ezzel ellentétben az 1952-es szezon mindössze 3 hónap és 20 nap alatt zajlott le (ez alatt 8 versenyt rendeztek), mivel ez első versenyt május 18-án Svájcban, az utolsót pedig szeptember 7-én Olaszországban tartották. Mégsem ez volt a legkorábbi zárófutam, hiszen 1956-ban már szeptember 2-án befejeződött a világbajnoki szezon. A világbajnokság első évében, 1950-ben ennél egy nappal később ért véget az évad, a következő verseny pedig a Forma-1 története során legkésőbbi időpontban, május 27-én, vagyis 8 hónap és 24 nap múlva került megrendezésre.

Ehhez képest ugye nem is sok az a négy és fél hónap, amit 2009/2010 telén ki kell böjtölni? :)