Útmutató a Csillagkapu Atlantiszhoz

A GateWorld az Atlantisz 5. évadának premierjéhez közeledve készített egy útmutatót a sorozathoz, amelyben egyaránt szerepel egy összefoglalás az eddigi évadokról, valamint majd a második részben egy kis kitekintés a július 11-én kezdődő új évadra.

Üdvözlet a Csillagkapu-univerzumban! Ez az útmutató elsődlegesen azoknak készült, akik az 5. évaddal csatlakoznak a Csillagkapu: Atlantiszhoz, de a régebbi nézők is találhatnak benne újdonságokat, valamint az összefoglaló mellett egy kitekintést az 5. évadra.

Mi a Csillagkapu? Ha már eddig eljutottatok, akkor valószínűleg tudjátok a választ. Feltételezzük, hogy tisztában vagytok a sorozat alapötletével, és legalább hallottatok az SG-1-ról [magyarul egyszerűen Csillagkapu], az Atlantisz elődjéről, amely 1997-től 2007-ig futott és amelynek előfutára az 1994-es mozifilm volt. A Csillagkapu: Atlantisz az SG-1 sorozatnak az úgynevezett “spin-off”-ja. A két sorozat 3 éven át párhuzamosan futott, majd 2007-től az Atlantisz volt az egyetlen Csillagkapu a képernyőkön.

Az Atlantisz az amerikai Sci-Fi csatornán kezdődött 2004-ben, és minden addigi nézettségi rekordot megdöntött. Jelenleg az Egyesült Államokon kívül több tucat országban megy képernyőkön, és különösen népszerű az Egyesült Királyságban, Németországban, Franciaországban, Kanadában és Ausztráliában.

Nem kell aggódnotok, szükségtelen a Csillagkapu történetének eddigi 11 évén végigmenni. Ez a Csillagkapu-útmutató gyorstalpalót ad a szereplőkről, hogy miken mennek keresztül hétről-hétre és eddig mi hogy alakult a fő történetszál. Amint végeztél, kész leszel, hogy velünk tarts az Atlantisz 5. évada során, amely 2008. július 11-én debütál a Sci-Fi csatornán.

A következőkben spoilerek következnek! A sorozat eddigi 4 évadának rövid összefoglalója következek, valamint egy-két utalás az új évad fejleményeire. (A 4. évad évad egyébként július 8-án jelenik meg DVD-n az USÁ-ban).

A CSAPAT

Miután felfedezték az atlantiszi Csillagkapu koordinátáit, egy tudósokból és katonákból álló nemzetközi expedíció utazott az Ősök Elveszett Városába, amely a távoli Pegazus-galaxisban található. A várost azonban már 10 ezer éve elhagyták és víz alá süllyesztették építőik, az Ősök. Tízezer évvel később az expedíció tagjai, miután visszaszerezték Atlantiszt, elkezdték megismeri az Ősök titkait, valamint a Pegazus bolygóit.

Atlantisz első számú felderítő csapatát John Sheppard alezredes vezeti. Az évek során mind a csapat összetétele, mind az expedíció vezetése változásokon ment keresztül.


John Sheppard – Atlantisz rangidős tisztje, valamint a vezető felderítő csapat vezetője. John Sheppard rendkívül hűséges az embereihez, olyannyira, hogy néhányszor már bizony megszegte a parancsait azért, hogy megmentse őket. Egy ilyen afganisztáni incidens miatt került annak idején az Antarktiszra, ahol kiderült, hogy rendelkezik azzal a génnel, amellyel az Ősök technológiáát irányíthatja (1x01: Felemelkedés 1.)

Sheppard még őrnagyként csatlakozott az Atlantisz-expedícióhoz, majd vezetői képességeit felismerve, a második év elején előléptették alezredessé. Mégis, John-t folyamatosan kísértik azoknak a barátoknak az emlékei, akiket nem tudott megmenteni, köztük Aiden Fordé, egy fiatal hadnagyé, aki az első évben csapatának tagja volt, valamint Elizabeth Weir-é, az expedíció első parancsokáé.

Az 5. évad kezdetén az alezredes egy hasonló problémával áll szemben: kétségbeesetten igyekszik megmenteni Teylát, csapatának egy másik tagját, akit elrabolt az ellenség.


Rodney McKay – Mint brilliáns asztrofizikus, Dr. McKay gyakran nézeteltérésbe került a Földön Samantha Carterrel (ld. SG-1: 5x14 48 óra, 6x01 Megváltás). Amikor csatlakozott az Atlantisz-expedícióhoz, ő lett a Pegazus-galaxis legokosabb embere. Rodney az Elveszett Város vezető tudósa (és gyakran emlékezteti kollégáit arra, hogy ők nem annyira brilliánsak, mint ő), valamint Sheppard csapatának egyik tagja.

Amellett, hogy arrogáns és tapintatlan, Rodney rendkívül nagy szívvel és jó humorérzékkel rendelkezik. Életében speciális helyet foglal el húga, Jeannie, aki maga is zseniális fizikus, de családjáért otthagyta karrierjét.


Teyla Emmagan – Az Athosz bolygó harcosaként Teyla a Pegazus-galaxis egyik őslakosa. Két lábbal áll a földön, valamint bölcs, és sohasem futamodik meg. Öt éve úgy döntött, hogy elhagyja a népét és csatlakozik John Sheppard csapatához, mivel így jobban meg tudja védeni népét és a galaxis többi lakóját a lidércektől, a Pegazus uralkodó fajától. Teyla rendelkezik a “Képességgel” – lidérc DNS-sel, amely lehetővé teszi számára, hogy érezze a lidércek jelenlétét és csatlakozni tudjon a kaptártudathoz.

A 4. évad elején Teyla megtudta, hogy terhes és népét – köztük Kanaant, gyermekének apját – elrabolták. Végül megtalálta az athosziakat, mégpedig a lidérc “Michael” fogságában, majd ő maga is erre a sorsra jutott (4x18 The Kindred I.). Mindennek a tetejébe Kanaan egy genetikailag módosult lidérc-ember hibriddé vált, és jelenleg Michael-t szolgálja.


Ronon Dex – A Pegazus-galaxis másik őslakosa, Ronon egy csendes katona, aki semmiben nem bízik, amelynek köze lehet a lidércekhez. Fő eszköze általában a harc, és szórakozásként gyakran párbajokat vív Teylával és Sheppard-del. A felderítő csapat tagjaként nagyon hűséges és védelmező a barátaival.

Ronont a lidércek elleni gyűlölete hajtja, akik elpusztították otthonát, a Satedát és mindenkit megöltek, akit valaha szeretett. A lidércek őt csak elfogták, hogy “Üldözött” legyen, egy lidérc vadászrituálé prédája. Ronon ezután évekig bolygóról-bolygóra járt vadászai elől menkülve, majd három éve befogadták Atlantiszra, ahol megtalálta azt a stabilitást és családiasságot, amelytől a lidércek évekig megfosztották.


Jennifer Keller – Fiatal orvosként Jennifer együtt dolgozott Atlantisz eredeti főorvosával, Dr. Carson Beckett-tel, akinek megrázó halála után (3x17 Sunday) ő kapta meg az orvosi részleg vezetését. A doktornő egy ideig úgy hitte, hogy nem rendelkezik a megfelelő képességekkel egy ilyen poszthoz.

Az azóta eltelt időben azonban Dr. Keller bebizonyította, hogy elsőrangú orvos és az Atlantisz-expedíció értékes tagja. Idegen világokra utazott és többször is életveszélyes szituációkban volt része. Még ezek után is valamelyest ártatlanul és naivan szemléli környezetét, de képes szembenézni az újabb kihívásokkal.


Samantha Carter – Carter tíz éven keresztül szolgált Jack O`Neill mellett a CSK-1-ben. Ezredesként egy éve azt a feladaot kapta, hogy vegye át az Atlantisz-expedíció vezetését Elizabeth Weir-től, akinek a Pegazusban nyoma veszett. Carter brilliáns asztrofizikus és megbízható katona, illetve pilóta, de ez a kinevezés új területekre sodorta: egy egész bázist kellett vezetnie és parancsokat osztogatnia.

Sam magabiztos és tapasztalait tekintve bizony joggal, és az Atlantiszon eltöltött egy év után elmondhatja, hogy annak lakói immár a barátai. Tudja, hogy ideje nem végtelen, mivel az IOA, a Nemzetközi Felügyelő Bizottság (az expedíció fenntartója) mindig is azt akarta, hogy Atlantiszt egy civil vezesse, nem az Egyesült Államok Légierejének egyik tisztje.


Richard Woolsey – Szabályközpontú bürokrataként Woolsey sokkal inkább otthon érzi magát egy asztal mögött, jogi könyvekkel körülvéve, mint fegyverekkel a csatatéren. Először az NID nevű árnyékszervezet, majd az IOA képviselőjeként Richard arra tette fel életét, hogy erősítse a polgári ellenőrzést a titkos katonai programok felett. Teljes lelkével a felelősségre vonhatóság és szabálytisztelet vezérli.

Woolsey korábban már számos alkalommal járt Atlantiszon, hogy felmérje a különböző parancsokok teljesítményét az IOA megbízásából. Habár az expedíció kívülállóként tekint rá, ő a maga részéről nagyon tiszteli Weir-t, Cartert, Sheppard-öt és az expedíció többi tagját.

HIÁNYZÓ BARÁTOK

Aiden Ford – Ford hadnagy az Atlantisz-expedíció egyik tagja volt, mikor az megkezdte kalandjait. Sheppard felderítő csapatában szolgált Dr. McKay és Teyla mellett, azonban mikor a lidércek lerohanták Atlantiszt, Ford szélsőséges változáson ment keresztül: óriási dózist kapott egy olyan enzimből , amelyet a lidércek arra használnak, hogy áldozataikat ideiglenesen fizikailag megerősítsék, a szellemi képességek tompulása árán. Azonban a hadnagynál a lidércek nem fejezték be a folyamatot, így szuperereje megmaradt.

Arra gyanakodva, hogy barátai el akarják venni új képességeit, Ford elmenekült Atlantiszról. Később még egyszer együtt doglozott Sheppard csapatával egy lidérc kaptár megtámadásakor, azonban a küldetés balul sült el (2x11 A kaptár), és Ford végül felrobbant a kaptárhajóval együtt, hogy régi barátainak segítsen elmenekülni.


Carson Beckett – A skót származású Carson Beckett az orvosi részlegének első vezetőjeként szolgált Atlantiszon és mindenki rendkívül megszerette, mivel érzékeny, kedves és brilliáns genetikus volt. Hamar összebarátkozott Rodney McKay-jel is, aki a legjobb barátjának tartotta őt. Egy válsághelyzet során azonban meghalt, azonban közben megmentette az expedíció többi tagját.

Egy évvel később Sheppardék felfedezték, hogy a lidérc Michael hónapokkal Carson halála előtt klónozta őt, hogy segítsen neki tökéletesíteni a lidérc-ember hibrideit, akik később egyszerű szolgáivá váltak. Beckett már korábban is szoros kapcsoaltban állt Michael-lel, hiszen a lidérc az ő retrovírus-kísérleteinek eredménye volt (Michael eredetileg teljesen a lidércek közé tartozott, azonban a retrovírus ideiglenesen emberré alakította). Carson klónját kiszabadították Michael börtönéből, azonban a sejtjei önmaguktól nem voltak képesek stabilan működni, így az expedíció egy atlantiszi sztáziskamrába rakta addig, amíg nem találnak számára gyógymódot.


Elizabeth Weir – Dr. Weir (egy nemzetközileg elismert diplomata és nyelvész) indította az Atlantisz-expedíciót első útjára a Pegazus-galaxisba. Három éven keresztül vezette át az expedíciót a legnagyobb katasztrófákon nagy tudásának és óvatosságának teljes igénybevételével, azonban amikor a Pegazus-replikátorok megtámadták a várost, halálos sérülést kapott.

McKay és Keller kidolgoztak egy módot, hogy a Weir-t korábban megfertőző Replikátor-nanitokat felébresztve meggyógyítsák sérüléseit. Később Sheppard csapatával a Replikátorok otthonába utazott, ahol csatlakozni tudott a hálozatukhoz, hogy segítsen egy küldetésben, amikor azonban majdnem elfogják őket, Weir az ottmaradásával meggátolta barátai szinte biztos halálát.

Később Sheppard-ék összefutottak egy renegát Replikátorok által létrehozott embercsapattal – amelynek egyik tagja egy Weir-klón volt. A renegátok a pusztulásuk előtt elárulták, hogy az eredeti Dr. Weir-t már korábban megölte a Replikátor vezér. Azonban nem sokkal ezután Atlantisz az összes Replikátort megsemmisítitte, kivéve egyetlen űrhajót, ahol nagy meglepetésre a megmaradt Replikátorokat a jelek szerint Elizabeth Weir irányította. Hogy ő-e az eredeti, vagy pedig csupán egy hasonmás, még nem derült ki – azonban megvannak a saját tervei a galaxis jövőjével kapcsolatban.

A PEGAZUS-GALAXIS ÉS A LIDÉRCEK

Amikor az Ősök a Földről a messzi Pegazusba reptették Atlantiszt több millió évvel ezelőtt, számtalan bolygón elhintették az emberi élet csíráit – akárcsak korábban a mi galaxisunkban. Sok-sok évig éltek békében, tanították az ifjú emberi kultúrákat, ami miatt megkapták a helyiektől az “Elődök” elnevezést. Az egyik ilyen emberi kolónia azonban egy olyan bolygón jött létre, ahol egy helyi rovarfaj élt: az Iratus-bogarak, amelyek megtámadták az embereket és összefűzték velük a DNS-üket. Ezzel az egyesüléssel megszülettek a lidércek.

Miután egy háborúban legyőzték az Ősöket (elsősroban nagy számuknak és könyörtelenségüknek köszönhetően), a lidércek az egész galaxist maguk alá gyűrték. Az emberek “életerejét” vámpírokként szívják el önfenntartásként, bolygóról bolygóra haladva megtizedelve az emberei populációkat. Az embereknek nem engedik meg, hogy technológiailag nagy fejlettségre tegyenek szert; azokat, akik ellenállnak az elnyomásnak, egyszerűen kiírtják. Egy-egy pusztítás után az adott bolygó lakói újjáépíthetik a civilizációjukat, de a lidércek egy idő után mindig visszatérnek. Csupán néhány embercsoport, például a Genii (egy ipari forradalmat megért társadalom) vagy az Utazók (egy űrhajókon élő vándorfaj) tudták kicselezni a lidérc elnyomást.

A lidércek hosszú hibernációs időszakokon mennek keresztül, és a földi expedíció egy ilyen időszakban érkezett Atlantisztra. Ez az esemény azonban mindannyiukat felébresztette, az összes lidércet, és most túl sok van belőlük ahhoz, hogy az emberi populációk mindannyiukat fenntarthassák. A Pegazus-galaxis egy pusztító korszakban jár, amit azonban három tényező mérsékel.

Először is, Sheppard alezredes és az Atlantisz-csapatok már számos győzelmet arattak a lidércek felett. Habár az ellenség technológiailag fejlett (űrhajóikhoz és fegyvereikhez biotechnológiát használak), egy-egy ellen nincs esélyük a földi csatahajókkal szemben.

Másodszor, a szűkös élelmiszer miatti versengés a lidérceket belesodorta egy polgárháborúba. A lidérc faj messze nem egységes: kaptárakból és szövetségekből áll, amelyek csak a saját királynőiknek engedelmeskednek. Sok kaptárat nem a földiek, hanem más lidércek pusztítottak el.

Végezetül, egy évvel ezelőtt a lidérceket megtámadták a Replikátorok, egy technológiailag fejlettebb faj, amely rendkívül nagy károkat okozott, mielőtt Atlantisz és a lidércek rövidéletű szövetsége le nem győzte őket (4x11 Be All My Sins Remember`d).


Jelenleg a következő a Pegazus-galaxis helyzete: a Replikátorok elpusztultak, a lidércek visszatértek a polgárháborújukhoz, és Atlantisznak továbbra is meg kell védenie a galaxis több száz, védtelen emberi civilizációját ettől a kegyetlen fajtól.

MICHAEL

Két lidérc személyiség került elsődlegesen Atlantisz látóterébe: Michael és Todd (mindkettejüket John Sheppard nevezte el, mivel nem tudjuk, hogy a lidérceknek van-e nevük). Michael egy lidérc-ember hibrid, aki Atlantiszon született újjá két évvel ezelőtt (2x18 Michael). Eredetileg egy közönséges lidérc volt, akit Sheppard-ék elfogtak, majd Dr. Beckett kísérleti retrovírusával kezelni kezdték.

Mivel a retrovírus gyakorlatilag kitörli a kísérleti alany memóriáját, a terv az volt, hogy meggyőzik az emberré alakított Michael-t, hogy egy amnéziában szenvedő katonatiszt. Azonban Michael végül kiderítette az igazságot önmagáról, fellázadt és visszatért a lidércekhez. Mivel elmaradt a retrovírus adagolása, a lidérc-énje is visszatért, azonban mivel a visszaalakulása sem volt teljes, a lidércek kirekesztették, így Michael mostmár teljesen elvesztette otthonát és szövetségeseit.

Hogy létrehozza a csak neki engedelmeskedő tökéletes fajt, Michael elkezdett kísérletezgetni a galaxis emberi népességével. Beckett ötletét és a saját retrovírusát felhasználva lidérc genetikus anyaggal fertőzte meg áldozatait (3x19 Vengeance). DNS-mintát vett Dr. Beckett-től és klónozta őt, hogy felhasználhassa az orvos képességeit kísérletei kibontakoztatásához, így Michael-nek végül sikerült létrehoznia egy hibrid fajt, akik őt szolgálják (4x18 The Kindred I.). Ezután káoszba taszította a galaxist azzal, hogy egy újabb vírussal megfertőzte a lidércek étkéül szolgáló emberi populációkat – ezzel a lidércek paranoiából még inkább egymásnak estek.

Azonban Michael terve még ennél is tovább megy: elrabolta Teyla Emmagant és fel akarja használni a nő még meg nem született, speciális gyermekét (aki kettő, a “Képességgel” rendelkező ember nemzett), hogy tökéletesítse a hibridjeit, legyőzze velük a lidérceket és meghódítsa velük a galaxist.

TODD

Ahhoz, hogy a Michael által elszabadított vírust semlegesíthessék, az Atlantisz-expedíció egy lidérc tudóshoz fordult, akit Sheppard “Todd”-nak nevezett el. Sheppard alezredes két éve találkozott vele először, mikor egy közös Genii ellenségük, Acastus Kolya szomszédos cellákba zárta őket. Végül együtt sikerült elmenekülniük, de útjaik szétváltak.

Todd később Atlantiszra utazott segítségért, ahol azonban hetekre bezárták. Önként együtt dolgozott Dr. McKay-jel, hogy együtt megpróbálják újraprogramozni a pusztító Replikátorokat, egy technológiailag nagyon fejlett fajt, amely emberek lakta bolygókat kezdett el kiírtani, hogy kiéheztetéssel gyengítse a lidérceket. Habár az átprogramozás nem sikerült, Todd végül segített az expedíciónak össszekovácsolni egy ideiglenes szövetséget lidércek és emberek között a Replikátorok ellen.

Miután a közös ellenséget legyőzték, Todd elhagyta az atlantisziakat, azonban Michael új vírusa újból együttműködésre kényszerítette velük. Toddnak és a többi lidérceknek meg kellett tisztítania az élelmiszerforrásukat, míg az Atlantisz-expedíció milliók életét akarta megmenteni a sokszor emberekre is halálos betegségtől. Ugyan Todd az ellenséges faj egyik képviselője, a körülmények eddig úgy hozták, hogy a földiekkel mindig egy oldalra és így egy szövetségbe került.

A Replikátorok

Több ezer évvel ezelõtt az Õsök (a csillagkapuk és Atlantisz építõi) háborúba keveredtek a Lidércekkel. Habár a Lidércek technológiailag fejletlenebbek voltak az Õsöknél, hatalmas klónozó üzemüknek köszönhetõen („Spoils of War”) számbeli fölényükkel mégis sikerült felülkerekedniük rajtuk. Atlantisz végsõ ostroma során az Õsök kénytelenek voltak a víz alá süllyeszteni a várost és az Atlantiszon található csillagkapun keresztül a Földre menekülni. Néhányuk a Földön élte le további életét, néhányuk pedig a létezés egy magasabb síkjára emelkedett fel.

Az Õs-Lidérc háború lezárultával azonban a leghalálosabb fegyver hátra maradt. Az Õsök mikroszkopikus nanit fegyvereket fejlesztettek ki, melyek alapvetõ célja, értelme a Lidércek elleni hadviselés. Ezek a nanitok azonban idõvel saját entitásokká fejlõdtek, felvették létrehozóik alakját és érzelmekre is képessé váltak („Progeny”). Ezzel megszülettek a Replikátorok. Az Õsök egy félresikerült kísérletként tekintettek rájuk és megpróbálták helyrehozni hibájukat, de a Replikátoroknak mégis sikerült túlélniük.

Saját világukon évezredeken keresztül békében éltek, sokkal azután is, hogy létrehozóik már régen elhagyták a galaxist. Alapkódjukat módosítottak, már nem hajtotta õket a Lidércek elleni gyûlölet, ezért maguk maradtak, így hatalmas városok építésébe kezdtek. A Replikátorok egy kis csoportja még alkotóik nézeteit és elképzeléseit is magáévá tette és kutatni kezdte a felemelkedés lehetõségét, de mindig akadályba ütköztek és úgy tûnt, hogy az igazi emberi lét elengedhetetlen ahhoz, hogy végül sikerrel járjanak.

Amikor Atlantisz kapcsolatba lépett a Replikátorokkal – elõször Õsszerû Asuran-okként, eredeti kilétükrõl nem tudván ismerték meg õket –, a konfliktus hamar kitört. Oberoth, a Replikátorok vezetõje Atlantisz elpusztítását tûzte ki célul, hiszen ez volt az utolsó ellenük forduló alkotóik õrtornyai közül. Sheppard csapata végül sikeresen visszaverte a támadást és még ugyanabban az évben a Föld pusztító megelõzõ csapást mért az Asuran-okra, miután a felderítés arról számolt be, hogy a Replikátorok hadihajók seregét építik anyabolygójukon („First Strike”). Ezzel kitört az emberek és a Replikátorok közötti háború.

Hatalmas veszteségek után az atlantiszi csapat végül betört a Replikátor anyabolygóra és újraírták a Replikátorok alap kódját, ezzel pedig újraaktiválták alapvetõ feladatukat, a Lidércek elleni hadba lépést. A Replikátorok így egy idõre békén hagyták Atlantiszt és teljes erejüket és figyelmüket a Lidércekkel folytatandó háborújukra fordították. Minden szép és jó volt – egészen addig, amíg a Replikátorok úgy nem döntöttek, hogy a Lidércek legyõzésének legjobb módja, ha azokat az emberi civilizációkat pusztítják el, melyek a Lidércek táplálékául szolgálnak. Atlantisz így a közös ellenséggel szemben kénytelen volt egyesíteni erejét a Lidércekkel.

A szövetség igen hamar egy, a Replikátor anyabolygó felett lezajló hatalmas ûrcsatához vezetett. Fran-nel („Friendly Replicator Android” – „Barátságot Replikátor Android”), egy „jó Replikátor” segítségével, akit Dr. McKay hozott létre (azt az Õs technológiát használva, mellyel eredetileg a Replikátorokat is létrehozták), a Replikátor anyabolygó és minden egyes Replikátor a bolygón és a körül végül elpusztult.

Az atlantiszi csapat és az ütközet után felbomló szövetség azonban nem tudta, hogy akadtak túlélõk. Néhány órával a harc lezárulta után egy Õs hajó jelent meg a bolygó maradványai között az ûrben, mely Dr. Elizabeth Weir – valószínûleg Replikátor másolata – parancsnoksága alatt állt. Ezek a Replikátorok valószínûleg lázadók, akik Oberoth nézeteivel szemben a felemelkedés igaz útját kutatták. Weir megelégedésének ad hangot, amikor megtudja, hogy a Replikátorok végleg elpusztultak: „végre anélkül dolgozhatunk, hogy valaki állandóan figyelne bennünket… ideje elkezdeni a munkát”.

Elsõ Évad

A sorozat elsõ évadjában az Atlantisz expedíció egy Földrõl induló féregjáraton keresztül érkezik meg a Pegazus galaxisba. Az atlantiszi csillagkapu koordinátáit még az Antarktiszi Õs elõõrsön fedezték fel („Rising”). Mindenki tudta, hogy lehet, hogy ez egy egyirányú út lesz és valóban, Atlantisz az egész évad során el volt vágva a Földtõl. A legnagyobb problémát az energia jelentette, habár végül sikerült felhozniuk a várost a víz alól az óceán felszínére és néhány rendszert a Földrõl magukkal hozott naquadah generátorok segítségével üzembe helyezni. Atlantisznak azonban sokkal nagyobb erõt képviselõ Õs energiamodulokra, a Zéró Pont Modulokra (ZPM) van szüksége, hogy teljesen üzemképesen mûködhessen.

Atlantisz városán belül, a fõ vezérlõ toronyban található a csillagkapu, ezen kívül rengeteg más épület, móló, laboratórium és lakosztály található a városban, mely egy védõpajzsot is képes maga köré vonni, hogy megvédje magát az esetleges támadásoktól. A város hiperhajtómûvel is rendelkezik, mellyel az egész várost mozgatni lehet, akár a hiperûrben is – amire sor is került, amikor a várost az Õsök évmilliókkal ezelõtt elhozták a Földrõl a Pegazus galaxisba és amikor az atlantiszi csapat kénytelen volt új bolygóra költöztetni a várost, amikor a Replikátorok egy évvel ezelõtt megtámadták õket („First Strike”, „Lifeline”).

A csapat az elsõ évben barátokra (többek között Teyla-ra és az athosziakra) és ellenségekre (mint például a Genii („Underground”) és természetesen a Lidércek) egyaránt szert tett. Az elsõ egy év leforgása alatt több ízben is megvédték az Õs várost az ellenségektõl („The Storm”, „The Eye”, „The Siege”).

Az elsõ év vége felé a csapat újra fel tudta venni a kapcsolatot a Földdel. Egy adatcsomagot küldtek át a csillagkapu keresztül, melyben elmagyarázták helyzetüket és a közelgõ Lidérc támadásról is beszámoltak („Letters from Pegasus”). A Föld ezért elküldött a Pegazus galaxisba egy csatahajót, a Daedalus-t, fedélzetén egy ZPM-mel, melyet korábban a Földön fedeztek fel. A második évad nyitányában sikerül visszaverni a Lidérc támadást és azt is sikerül elérni, hogy azt higgyék, Atlantisz végleg elpusztult az ütközet során.

Második Évad

A második évben a csapat folytatja a Pegazus galaxis felfedezését, új szövetségesek és kereskedõ partnerek felkutatását, miközben igyekeznek kívül maradni a Lidércek és más ellenségek látótávján, nehogy tudomást szerezzenek Atlantiszról. Az évadban elvesztik Aiden Ford hadnagyot, akit nagyban megváltoztatott a szervezetébe került nagy dózisú Lidérc enzim. A csapatban a helyét Ronon Dex foglalja el, aki a Lidércek által elpusztított Sateda nevû bolygó egyik kiváló harcosa („Runner”).

A második évadban kezdett el dolgozni Dr. Beckett a Lidérc retrovíruson („Instinct”), melyet egy elfogott Lidércen teszteltek Atlantiszon, akit Michael-nek neveztek el („Michael”). Michael végül újra csatlakozott Lidérc társaihoz, amikor rájött, hogy mit tett vele Dr. Beckett és az Atlantisz expedíció, valamint különösen személyes módon érintette a Teyla-ban való csalódás is.

Ennek eredményeként a Lidércek tudomására jut, hogy Atlantisz túlélte az elõzõ támadást. Ezért egy Lidérc kaptárhajó közelíti meg a várost, de ahelyett, hogy támadást indítana, a csapat legnagyobb meglepetésére a kommunikációs csatornákat használva Michael lép kapcsolatba Atlantisszal. Michael a kaptárával együtt szövetséget szeretne kötni az atlantisziakkal, hogy Lidérc ellenségeiken használhassák a retrovírust, azaz hogy ezzel emberré és így táplálékukká tehessék ellenfeleiket („Allies”). A szövetség azonban rövid életûnek bizonyult, miután a Lidércek végül Atlantisz ellen fordultak, foglyuk ejtették Rodney-t és Ronon-t, valamint az atlantiszi adatbázisból a Föld koordinátáit is megszerezték és arra vették az irányt.

Harmadik Évad

Miután a Föld felé tartó két Lidérc kaptárhajót sikeresen semlegesítik, Michael-t a retrovírus segítségével újra emberré alakítják. De ezúttal sem tart sokáig, míg rájön, hogy mi is õ valójában és hogy az emberek mit rejtegetnek elõle. Így sikerül végül újra megszöknie és Lidérc vonásai újra kezdenek visszatérni („Misbegotten”).

A harmadik évadban fedezi fel a csapat Asuras bolygóját, a Replikátorokat és nagy szerencsével sikerül visszaverniük elsõ támadásukat Atlantisz városa ellen („Progeny”). Dr. Weir mindeközben Replikátor nanitokkal fertõzik meg („The Real World”), Sheppard-öt pedig foglyul ejti az egykori Genii vezetõ, Acastus Kolya („Common Ground”), McKay pedig újra találkozik húgával, Jeannie-vel („McKay and Mrs. Miller”).

Eközben egy hajónyi Õs is visszatér, hogy visszavegye Atlantiszt az expedíciótól, habár õket igen hamar megölik a várost újra megtámadó Replikátorok („The Return”). A csapat az év során ráakad Michael egyik laborjára is, ahol emberi lényeken folytatott kísérletek nyomait fedezik fel („Vengeance”), egy szerencsétlen baleset pedig Carson Beckett halálát okozza („Sunday”).

Az évad végéhez közeledve a földi felderítés tudomására jut, hogy a Replikátorok hadihajók egész flottáját építik bolygójukon és valószínûleg egy újabb támadásra gyûjtik erejüket. Abban a hiszemben, hogy a hajók célpontjai Atlantisz és a Föld lennének, megelõzõ pusztító csapást mérnek az Asuras bolygóra („First Strike”). Megtorlásként a Replikátorok egy mûholdat küldenek Atlantisz bolygója körüli pályára, mely egy állandó energiasugárral megkezdi a város támadását. A pusztulás elõli egyetlen menekülési út, ha bekapcsolják a város hajtómûveit és elhagyják a bolygót. Az akció közben Dr. Elizabeth Weir súlyos sérüléseket szenved.

Negyedik Évad

Miután Atlantisz sikeresen túléli a Replikátor támadást, az expedíció tagjai újabb problémába ütköznek: a város az ûr egy ismeretlen szegletében lebeg és vészesen fogy az energia („Adrift”). Az egyetlen remény, ha a módosított Ugrót felhasználva egy küldetés keretében felkeresik a Replikátor bolygót és ellopnak egy ZPM-et. Dr. Weir segítségének köszönhetõen, akinek életét a benne lévõ nanitok újraaktiválása és újraprogramozása mentette meg, a küldetés sikerrel zárul. Az akció közben azonban Dr. Weir maga már nem tér vissza a csapattal, a többiek sikeres szökése érdekében feláldozza magát és a Replikátorok fogságába kerül („Lifeline”).
A csapat a küldetés során egy másik, nagy horderejû eredményt is elér: a Replikátorok alap kódjának újraaktiválásával kiprovokálják, hogy azok a Lidércek ellen forduljanak. Ezzel kirobban az Atlantisz két legnagyobb ellenfele közötti háború.

Ez idõ alatt Teyla két nagyon fontos felfedezést tesz: a népét elragadja egy ismeretlen támadó, valamint rájön, hogy terhes („Missing”). Szerelme, a gyermek apja, Kanaan egyike az eltûnt athosziaknak.

Nem telik el sok idõ, mire Sheppard ezredes egyik „régi barátja” – a „Todd”-ként emlegetett Lidérc tudós, akivel egy évvel korábban Sheppard együtt raboskodott egy Genii börtönben – megkeresi a csapatot és lehangoló híreket hoz magával. A Replikátorok megkezdték az emberi települések és bolygók támadását is, hogy ezzel töröljék el a Lidércek táplálkozási forrását („The Seer”). Todd és az atlantiszi tudósok heteken keresztül dolgoznak együtt, hogy módot találjanak az alap programkód letiltására.

Végül nem járnak sikerrel, de egy emberi, Lidérc, és az Utazókból álló hadiflotta (egy rebellis Replikátor csoport segítségével) sikeres támadást hajt végre a Replikátorok ellen, mely során egész bolygójuk elpusztul („Be All My Sins Remember’d”). Csupán egyetlen rebellis hajó marad meg (melyrõl Atlantisz mit sem tud), melyet maga Dr. Weir vezet.

A Replikátor fenyegetés semlegesítésével a Lidércek újra belsõ, kaptáraik közötti konfliktusuk felé fordulnak, Atlantisz figyelmét pedig hamarosan egy új vírus köti le, mely a Pegazus galaxisban található emberi populációt támadja meg és mintegy 30%-os halálozási aránnyal jár. A kutatás végsõ megállapítása kétséget kizáróan azt mutatja, hogy valaki véletlenszerûen hinti el a Hoffan szert a bolygókon (melyet három évvel ezelõtt Carson Beckett közremûködésével készítettek el), hogy ezzel tegyék lehetetlenné, hogy a Lidércek táplálkozni tudjanak az élelemforrásukból. Mivel sohasem tudhatják, hogy a következõ táplálkozásuk lesz-e az utolsó, a Lidércek Atlantiszhoz fordulnak segítségért: Todd lép újra kapcsolatba a csapattal.

Együtt hamar rájönnek, hogy a Hoffan szer terjesztésért nem más felelõs, mint Michael és az is kiderül, hogy korábban õ rabolta el az athosziakat, hogy velük folytathassa kutatásait („The Kindred, Part 1”). Carson Beckett egy klón másolatának segítségével, Michael rövid idõ alatt nagy elõrelépést ér el a hibridjeivel és egy kisebb hadsereget is sikerül kiépítenie belõlük. Mindezt Michael Teyla elõtt is felfedi, miután sikeresen õt is elrabolja.

Michael azt tervezi, hogy Teyla megszületendõ gyermekét saját céljaira használja fel. Mivel mind Teyla-ban, mind pedig Kanaan-ban megvan a „képesség” – Lidérc DNS, amivel telepatikus úton képesek kapcsolatban lépni a Lidércekkel és befolyást is képesek gyakorolni rájuk –, ezért közös gyermekük egyedinek és mindenképpen az egyik legfontosabb „lépésnek” számít Michael hibrid kutatásai számára. Habár a csapatnak sikerül kiszabadítania Carson klónját, kénytelenek õt egy hibernátorba helyezni, mert rájönnek, hogy azok az injekciók, melyeket Michael gyakorta adott neki, elengedhetetlenek az életben maradásához („The Kindred, Part 2”).

A Pegazus galaxis sorsa függhet tehát attól, hogy Michael-nek végül sikerül-e megszereznie Teyla gyermekét, mint ahogy arra Sheppard is rájön, amikor véletlenül a távoli jövõbe kerül („The Last Man”). Habár úgy tér vissza saját idejébe, hogy tudja, hol találhatják meg Teyla-t, egy ügyes csapdának betudhatóan Michael egy egész laboratóriuma omlik rá a Teyla megmentésére érkezõ csapatra.

Mi jön ez után?

A Csillagkapu Atlantisz ötödik évadja hamarosan útjára indul, benne pedig több, a Pegazus galaxis mitológiájában már a korábbi években megalapozott elem, történeti szál folytatódik majd. Az ötödik évad természetesen ez elõzõ évad végi cliffhanger közvetlen folytatásával indul, azaz kiderül, hogy mi történt a csapattal Michael összeomló laboratóriumában.

Sheppard-nek és csapatának nem csak ki kell valahogy szabadulnia a törmelékek alól (természetesen a barátok segítségével), hanem Teyla-t is meg kell találnia, aki minden bizonnyal hamarosan szülni fog.

Ebben az évben Teyla elõtt is ott van egy nagy kihívás, hogy miként tud egyszerre anyai szerepének és a csapattagságból adódó kötelességének is megfelelni. Rodney képességeit pedig eddig soha nem látott módon teszi majd próbára egy betegség, amely gyerekessé teszi õt.

Dr. Keller továbbra is keresi majd helyét a csapatban és igyekszik több önbizalomra szert tenni, miközben Dr. Carson Beckett-et kiszedik majd a hibernátorból, aki megpróbálja folytatni eddigi normális életét Atlantiszon és a Földön – habár továbbra is személyes módon érintett Michael és az õ kísérleteinek további sorsában.

Az idei évben új vezetõ érkezik az atlantiszi expedíció élére: Richard Woolsey, a szabályokat sokra tartó, de személyes tapasztalatban mindenképpen gyengén szereplõ bürokrata. Woolsey érkezése egész biztosan új konfliktusokhoz és a kapcsolatok további bonyolódásához vezet majd Sheppard és csapattársai esetében is.

Todd továbbra is fontos szerepet fog játszani, ahogy a csapat újabb okokat talál rá, hogy továbbra is szövetségesként mûködjenek együtt. Az évadban egy új ellenséget is megismerünk majd – egy erõs, technológiailag fejlett ellenfelet. Emellett egy sokkoló fordulat is vár még ránk.

Az ötödik évad július 11-én debütál a SciFi Channel-en az Egyesült Államokban és augusztus 18-án a Sky One-on, az Egyesült Királyságban.